Török Róbert történész, muzeológus elmondta az MTI-nek, hogy a múzeum saját anyagából állították össze három teremben ezt az időszaki történeti kiállítást Pest, Buda, Óbuda, valamint ízelítőül a vidék piacairól, a nagyobb vásárokról.

Tablókra tett fotókon, metszeteken, régi képeslapokon követhetik nyomon az érdeklődők a vásárok történetét, például a Pesten az 1850-es években tartott Medárd napi vásárt, életképeket, alattuk enteriőr: mérlegek - a fűszermérlegtől a gabonamérlegig -, súlyok, zsákok, különféle kosarak, vásári ládák - amelyeket csizmadiák, szűcsök használtak és fedele egyúttal asztalként is szolgált - sorakoznak.

A pesti vásárokat bemutató terem falára egy 1838-ban készült Pest-Buda-Óbuda térkép került, bejelölve rajta a piacok helye. A pesti vásár akkor kezdett fejlődni, amikor rendszeresen felkeresték a török, görög, szerb és a nyugati területekről érkező kereskedők. A 18. század közepére már a pesti lett nemcsak az ország, hanem Európa egyik legjelentősebb vására, a lipcseihez hasonló, köszönhetően a Dunának, mint vízi útnak - magyarázta a muzeológus.

Mérlegek, súlyok, zsákok, vásári ládák, fotók és metszetek idézik fel a 18. századtól a magyar vásárok és piacok hangulatát az Én elmentem a vásárba... című kiállításon, amely csütörtökön nyílik a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

Alkalmanként hatalmas árukészlet érkezett a városba több száz hajóval és több ezer szekéren. Főként bor, gabona, méz, dohány, állat, bőr, szőrme, hamuzsír, sziksó, gyapjú, cserzőanyag, posztó, lábbeli és bányatermékek cseréltek gazdát. Az ország minden részéből és külföldről is özönlöttek a kereskedők, házalók, kofák és vándorárusok, meg persze a vásárlók. Közéjük tartozott többek között a sváb milimári (tejeskofa) és a csirkés asszony, a bolgárkertész, az alföldi olajos ember, a szegedi sziksós és a szappanos asszony, az üveges, az üstfoltozó cigány, a zsidó handlé, vagyis az ószeres.

A második teremben Buda és Óbuda piacait mutatják be. A mai Batthyány téren, a csarnok helyén állt a mázsaház, de volt piac a Dísz téren, a Várban, a Széna téren és a Tabánban is.

A harmadik kiállítótérben a vidék vásárait és termékeit mutatják be, köztük a mézeskalácsosságot. Az egyik vitrinben Radics László debreceni mézeskalácsos, népi iparművész 19. századi ütőfái láthatók. Serpenyős mérleg, kosarak megrakva gyümölccsel és még egy életnagyságú kofa-bábu is ott ül a kosarak között, kendővel a fején, kötényben.

Képet kaphat a látogató a hortobágyi hídi vásárról, az erdélyi, benne a nagyszebeni, a szegedi paprika, és az orosházi tyúkvásárról. Kint van a falon a Nagykőrösi Gazdasági Egyesület oklevele 1915-ből: az alföldi város uborkájáról volt híres - jegyezte meg Török Róbert.

A piacokról, vásárokról szóló kiállítás november 18-ig látható a régi Óbudán, Krúdy Gyula író egykori házában, a Korona tér 1. alatt.