„Gyuró István grafikusművész és felesége, a három esztendeje elhunyt Fekete Erzsébet középiskolai tanár fotókiállításán szeretettel köszöntöm Mindnyájukat!” – Így kezdődött Koszorús Oszkár beszéde, mikor is megköszönte mind a Petőfi Művelődési Központ vezetésének és a Nyugdíjas Pedagógusok Orosházi Egyesületének, hogy védőszárnyai alá vették a pénteki tárlatot.

Fekete Erzsébet tősgyökeres orosházi volt, 1950-bes évek második felében a Táncsics Mihály Gimnázium atléta csapatának tagja volt, Glózik Pál tanár úr tanítványa. Az egyik fotója, melyet 1958. nyarán készített Budapesten , az országos középiskolai atlétikai bajnokságon. Ez a kép megjelent a Sport és Tudomány című folyóiratban „A győztes orosházi leánycsapat” aláírással. Fekete Erzsébet 1964-ben diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar – történelem szakon, majd megszerezte az angol tanári diplomát is. Különböző általános és középiskolákban, kollégiumokban dolgozott, majd 1972 – 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a Nemzetközi Előkészítő Intézet nyelvtanára, ahol külföldi diákokat oktatott a magyar nyelvre. Nyugdíjasként magyart tanított, leginkább angol anyanyelvű tanítványainak. Sokat segített Cipruson élő lányának az unoka nevelésében.

A virágok fotografálását a természetfényképezés műfajcsaládjába sorolják. Erzsi kedvelte a természetet, várta a virágok nyílását, szeretett szép, virágos környezetben élni, szerette a virágok illatát. Nyugodtan állíthatjuk, a virágok bűvöletében élt. 2006-ban vett egy digitális fényképezőgépet, alig várta a nyarat, mikor sok a fény, aztán igyekezett szép fotókat alkotni. „. Itt láthatjuk az eredményt. A sok színben pompázó rózsákat, a virágzó tulipánt, a tavaszi kankalint. Szerette az élénk színű, dekoratív virágokat. Tudta, a fotózásnál legfontosabb a természetes fény. Szerette a nap ragyogását. Kiválasztotta a legideálisabb időszakot, figyelt arra is, a „célpontot” ne mozgassa meg egy gyenge fuvallat sem. Legfontosabbnak tartotta, hogy a virágra fókuszáljon, legyen a megszólalásig élethű, legyen minden természetes. Mindig tudatosan választotta ki azt a virágot, amit majd megörökít.” – hangzott el Koszorús Oszkártól.

Gyuró Istvánban – bár több mint fél évszázada a fővárosban él – ma is orosházi szív dobog. Lokálpatrióta. Számon tartja az elszármazottakat, sokakkal ápolja a kapcsolatokat. Gyuró Istvánék Orosházán laktak a Pacsirta utcában, édesapja elismert cipész mester volt, édesanyja szentmiklósi lány. Az ő nővérének férje pedig Horváth Kálmán református lelkész. Általános és középiskoláit Orosházán végezte, a Kerti Károly vezette szakkörben tette meg kezdeti lépéseit a művészetben. 1957-ben érettségizett a Táncsics Gimnáziumban. 1963-ban végzett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán Kádár György, Ék Sándor és Máté András tanítványaként. Még abban az évben összeházasodtak Fekete Erzsébettel. Néhány évig rajztanárként kereste kenyérét, majd negyedszázadig a Hungexpo külföldi kiállításainak grafikai terveit készítette és kivitelezte. Ugyanakkor más külföldi megbízásokat is kapott, itthon a fővárosi Közlekedési Múzeumban két reprezentatív történeti kiállítás installációját tervezte és valósította meg.

Az 1980-as években igen sok kitűnő filmplakátot is készített. Szülővárosával mindig élő kapcsolata volt, a Szántó Kovács Múzeumban 1980-ban, a Táncsics Gimnáziumban 1997-ben, a Városi Képtárban 2006-ban volt gyűjteményes tárlata, ő tervezte a gimnáziumban elindított Vinculum egyesület emblémáját. 2011 novemberben, itt az épület második emeletén megrendezett ünnepségen Gyuró István felelevenítette a száz esztendeje született Nagy Gyula múzeumigazgató, etnográfus emlékestjén, közös munkájukat. Feleségének halála után Ciprusra utazott lányához, ahol elkészítette a most bemutatott fotókat. Mint elmondta, nagy kedvét lelte ebben.

„Megállapíthatjuk, Gyuró István tanult művész, ismeri a képszerkesztés szabályait, a fény és árnyék képalakító szerepét, művész szemeivel igyekszik valami pluszt adni a látványhoz. Az a törekvése, hogy megállítsa a neki is tetsző pillanatot, megteremtse a költői hangulatot.”

A kiállításról készült képeket itt tekinthetik meg.