Erostyák Zoltán beszámolója alapján megtudtuk, hogy a II. Katonai felmérés térképe 1806-1869 közé tehető. Az akkori Habsburg Birodalom területéhez tartozott Orosháza. Ez a térkép az elődjéhez képest már georeferelát volt, ami azt jelenti, hogy a méretarányokat tartották az elkészítők. Ennek köszönhető, hogy a mostani Google Maps-sel majdnem pontosan tudjuk össze hasonlítani Orosháza utcáit.

A katonai felmérésen jó látszik, hogy a lakott rész lényegesen kisebb volt, ez látható Gyopáros és Rákóczitelep esetében is. Ezen a két helyen puszta volt, ami leginkább legelésre volt alkalmas akkoriban,a gémeskutak jelölését is láthatjuk a régi térképen. Ezen kívül sokkal több vízjárta terület határolta városunkat, mostanra például a Kakasszék környéki vízrendszer déli része már nincs meg.

Orosháza déli és keleti részén, Monor felé leginkább tanyák voltak, hiszen a városunk jelentős részét szálláskertnek és tanyás gazdálkodásra használták. DK felé viszont, Tótkomlós irányában szintén sűrűbben lakott terület volt jellemző. A tanyák nagy részét a II. világháború után elpusztították.

Észak felé az Orosházi Szőlők található a mai napig. Földrajzilag egy dombosabb része a városnak, ideális hely a gyümölcstermesztésre. Itt találták meg a legendás vadkörtefát is. Később ezeket a kerteket felszámolták és belakták. A régi Szőlőkben lévő dűlők mentén kezdték kiépítették az utcákat.

A katonai felmérés megmutatja, hogy a mai Huba és Könd utca kereszteződésében volt a Régi Temető. 1920-as években újságcikkekben írták, hogy építkezések során találtak koporsókat a Huba utcán és környékén, mely arra enged következtetni, hogy a Régi Temetőre ráépítettek és nem takarították ki a helyszínt a munkálatok előtt.

Orosházát körülvéve szélmalmokat helyeztek el, melyeket szintén láthatunk a katonai felmérésen. Azért helyezték a malmokat a város szélére, hogy a házakat ne zavarja. A településen belül járlatos (száraz) malmokat építettek, melyeket állatok hajtottak.

A Rágyánszki Arborétum és környéke sem volt lakott terület, viszont dombos terület volt, ahol legelni vitték az állatokat. Kicsit Északabbra, a mai Kisszik utca helyén a Kisszik tó feküdt, mely időszakos tó volt. Leginkább kenderáztatásra és fürdésre használták.

A mostani Rákóczitelep Északi fele és Szentetornya jelentős része a dombos vidéknek köszönhetően szintén gyümölcstermesztése volt alkalmas. 150 évvel ezelőtt Gyopárosi Szőlők és Szentetornyai Szőlők néven volt ismert. Ezen a területen a volt Maros ága után maradt vissza hordalék, így alkalmas volt szőlőművelésre.

Nyugatra a két megye határán akkoriban a Löbuki Lapos terült el. Itt hol víz volt benne, hol kiszáradt, leginkább legeltetésre volt alkalmas. A Löbuki Laposon a Löbuki (Lebuki) Csárda elég nagy hírnévnek örvendett, hiszen a betyárok kedvenc helyének számított.

Belváros tekintetében az utcaszerkezet nagy változásokon ment keresztül. Néhol lehet még követni a régi utcákat. A Kórház helyén régen kertészet volt. Orosháza egy evangélikus település, ezért feltételezhető, hogy a templom köré épült a város. Az akkori Főtér teljesen máshol van, ebből is látszik, hogy az utcák az építkezések és felújítások során elmozdultak 1806-1860 közötti időszakhoz képest. Leginkább Észak és Nyugat felé terebélyesedett a város lakott része.

Ezt a térképet a múzeum és Erostyák Zoltán is nyomon követésre használják, a település fejlődésének kutatása során.

Az összehasonlító térképet itt tekinthetik meg!