Béci kicsi volt és aranyos, amikor gazdához került, de nagy lett és szófogadatlan, ezért visszahozták a menhelyre. Nem tudni mi történt vele, de bizalmatlanná vált, már nem hiszi, hogy a kéz csak simogatni akarja. Sok foglalkozás és szeretet szükséges, hogy újból vidám, boldog kutya váljon belőle!

Boriskát két hónapos korában öt testvérével együtt a menhely előtti árokba tették. Minden testvére gazdára talált, de neki nem volt szerencséje. Nyolc éve él a menhelyen, soha nem bújhatott a gazdájához, nem is tudja, hogy milyen a gazda hívó szava, simogatása. Napok, hónapok telnek el úgy, hogy senki nem szólítja, senki nem viszi sétálni. Ő az egyedüli a menhelyünkön, aki pici korától itt él, aki senkinek nem kellett. Nyugodt, csendes kutya.

Dugó, ez a parányi kis eb a hóban ücsörgött, félve és fázva, amikor rátaláltunk. Nagyon éhes volt, de pár falat után már a félelme is elszállt. Barátságos, kedves kutya, társaival azonnal megbarátkozott, és boldogan szaladgálta körbe őket.