A kullancsok elsősorban madarak és emlősök, kisebb arányban hüllők vérszívói. Hazánkban mintegy kéttucat fajuk honos. Közülük leggyakrabban a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) szív vért emberen, a csípések túlnyomó többségéért a nimfák és a nőstények felelősek. Magyarországon két aktivitási csúcsot figyelhetünk meg: az első március végétől június elejéig tart, a második, kisebb csúcs pedig szeptemberben jelentkezik.

A kullancsok általában a levelek, fűszálak végén kapaszkodnak meg, alkalmas pillanatot keresve arra, hogy az arra járók tollazatára, bundájára, ruházatára felkapaszkodjanak. Rendszerint hajnalban és napnyugta után, a talajtól jellemzően 50-80 cm magasságban várnak „áldozatukra”. A közönséges kullancs legnagyobb számban a gazdag, sűrű aljnövényzetű erdőkben, bokros-fás területeken fordul elő, de megtalálható városi parkokban, játszótereken, kiskertekben is.

Ha ilyen helyen járunk, akkor használjunk kullancsriasztó szert, illetve lehetőleg zártabb ruházatot vegyünk fel. Hazaérve feltétlenül vizsgáljuk át a bőrfelületet és a befúródott kullancsokat azonnal távolítsuk el.

A kullancs eltávolítására hegyes végű, patikában kapható, rugós, acélból készült csipeszt használjunk. Fontos, hogy az eltávolításkor a kullancsot a bőrhöz minél közelebb fogjuk meg és a testét ne nyomjuk össze. A kórokozók a kullancs belső szerveiben találhatók, így minden olyan manipuláció, ami a kullancsot öklendezésre készteti, vagy a gyomra összenyomásával jár, növeli a fertőződés kockázatát. Ezért nem célszerű például otthoni szemöldökcsipesszel próbálkozni. A kullancs eltávolítását követően nem szükséges orvoshoz fordulni, erre csak akkor van szükség, ha a kullancscsípéssel összefüggésbe hozható tünetek jelentkeznek, ebben az esetben viszont minél előbb keressük fel a rendelőt!

Hitek és tévhitek a kullancsokkal kapcsolatban: kipiszkáljuk-e a beszakadt szájszervet?

Hogyan védekezhetünk a kullancsok által terjesztett betegségek ellen?