Az Orosházi Állatmentő Közhasznú Alapítvány elnöke Busa Róbert és segítője, Kajla Edit indultak útnak augusztus 28-án a németországi Süderbrarup-ba A hosszú út kifárasztotta őket, de mikor megérkeztek egy más világban találták magukat, melytől azt hiszem, minden állatbarát felébredne. Németország nem csak fejlettebb ország a miénknél, de a gondolkodásuk, a felelősségtudatuk is példát mutatnak nekünk, magyaroknak.

Miért is más világ? Mert ott minden állatot szeretnek és becsülnek. Nem dobják ki őket az utcára, nem hanyagolják el az állatot és nem verik. Sőt! Az öregebb kutyát, aki elfárad a sétában, kutyakocsiba teszik, és tolják, mint egy kisbabát. Ennyire értékelik azt az állatot, amely egy életen át az ember barátja, a családjának tagja . Amit láttak hogy a kedvtelésből tartott állatok a családdal laknak , a séta a mindennapos rutin része ,nem csak hétvégi vagy havi program . Érdekes volt nézni
hogy milyen természetesen sétálnak be a kutyusokkal a boltokba , éttermekbe , ott ez természetes .
Kevés olyan hely van ahová a kedvenc nem követheti a gazdit . Állatorvoshoz nem csak akkor járnak
amikor már beteg a kisállat ,hanem a folyamatos orvosi ellenőrzés a bevett szokás ! Jó volt látni hogy a felelősség fogalmát komolyan veszik .

Az Orosházi Állatmentő Közhasznú Alapítvány tagjai találkozhattak azokkal a kutyákkal, akik tőlük kerültek ki Németországba az új gazdájukhoz. Többek közt újra láthatták Tinát , Hurkot, Ritát és Dokit is, akik már egy ideje német állampolgárként élnek szerető gazdájuk mellett.

Hurok - A kiskutyát még januárban a város külterületéről érkezett bejelentés segítségével találták meg. A bejelentő szerint két napig hallották a sírást egy sűrű bozótosból. Kemény bozótvágás után az alapítvány elnöke megtalálta a kiskutyát. Első lábával hurokba lépett, amiből nem tudott szabadulni.

Még hat másik drót hurkot szedtek össze arról a területről. A kiskutya lába meg volt dagadva, de szerencsére a sérülése nem volt komoly, csak egy kis ödéma, ami a kezelések során szépen visszahúzódott. Kissé félénk kutyus volt, de szépen lassan oldódott. Szocializációját és oltási programját is megkezdte az alapítvány. Németországból jelentkezett egy szerető család, ahol kibontakozhatott, és megmutathatta, micsoda kincs lakozik odabent.

Ritát egy teherautó sofőrje vette észre a főútmentén az árokba dobva. Összekötözött lábakkal és szájjal talált rá az alapítvány még 2011. novemberében. Rita azóta felépült és ezt a traumát is sikerült feldogoznia, mert szintén Németországból talált rá az új gazdája.

Rita sokat futkároz az udvaron, de sokat van bent a házban is, ugyanis a németek udvarán nincs szükség két méter magas kerítésre, mert ott a kutyák többnyire puha párnákon fekszenek bent a házban.

Doki - A három kutya közül neki volt a leghosszadalmasabb a gyógyulása. 2011. Karácsony este érkezett bejelentés az Állatmentő Alapítványhoz, hogy egy kutyát találtak Orosháza külterületén egy árokban. Sérülései súlyosak voltak, mindkét első lába eltörött. Pár nappal később komoly műtéten esett át. Egyik lábát csavarokkal meg tudták menteni, míg a másik szilánkosra tört.

Több mint fél évig küzdöttek érte, hogy újra négy lábon tudjon szaladni, míg végül 2012. augusztusában le kellett amputálni a lábát. Doki már az alapítvány betegházában is minden simogatásért hálás volt, de most, három lábbal is boldog tud lenni, mert Németországban örökbe fogadták és családtagként bánnak vele.

Erről a más világról beszélnek a képek is.