A sikerből kivette részét az Orosházi NKC irányító játékosa, Dancsó Dalma is. A kedden hajnalban hazaérkező, torokgyulladástól (arany)lázas betegen nyilatkozó játékos készségesen válaszolt az ONKC minden kérdésére.

Mikor kerültél be az ifjúsági strandkézilabda válogatottba?

Dancsó Dalma: – Tavaly már benne voltam a bő keretben, de még fiatal voltam a többiekhez képest. Idén már sikerült a szűk keretben megragadnom.

Innen egyenesen vezetett az út a grúziai Európa-bajnokságra?

Dancsó: – Ebben az évben is volt keretszűkítés, de azt mondhatom, hogy nekem annyira nem volt izgulnivalóm.

Ilyen magabiztossággal már magától értetődött a veretlen csoportelsőség is Batumiban?

Dancsó: – Egész jó kis csoportba kerültünk. Ellenfeleink a házigazda Grúzia, Norvégia és Ukrajna voltak. A legnehezebb vetélytársnak gondolt orosz válogatott a másik ágra került, ezért nem is volt nehéz dolgunk.

A folytatásban mennyire volt nehéz dolgotok?

Dancsó: – A középdöntőben a másik csoport utolsó helyén végző Örményország elleni összecsapásunk a kevésbé nehéz mérkőzések közé tartozott. Ezután a törökök következtek, akik ellen egyszerűen semmi sem jött be, ki is kaptunk. A negyeddöntőben szerencsére simán vertük Svájc legjobbjait. Az elődöntőben Oroszország várt ránk. Nagyon készültünk erre a találkozóra, az időben elszenvedett törökök elleni vereség után összeszedtük magunkat és 2-0-ra legyőztük őket.

Kivel vívtátok a döntőt?

Dancsó: – A fináléban újra Törökország volt az ellenfél. Itt már nem hibáztunk annyit, mint a középdöntő-csoportban, ahol kikaptunk tőlük. Visszavágtunk az elszenvedett vereségért és 2-0-ra nyertük a döntőt is.

Mekkora szerep hárult rád a csapatban?

Dancsó: – Sajnos a csoportmérkőzések közül nem mindegyiken játszhattam, mert az első, úgynevezett „bemutató” meccsen egy kisebb sérülést szenvedtem a combomban, ezért az edzőnk úgy döntött, hogy a fontosabb összecsapásokra pihentet. Majdnem mindenkire ugyanakkora szerep hárult de nagyon jó érzés, hogy megkaptam a bizalmat és kezdő játékos lehettem, ráadásul a szoros helyzetekhez is oda mertek küldeni.

Mekkora felelősség volt viselni a nyúl-szerelést, amivel ugye dupla pont jár?

Dancsó: – Eleinte nagyon izgultam emiatt, mert nem éreztem annyira magaménak ezt a szerepkört, de menet közben szerencsére belejöttem. Örülök, hogy nem csak nyúlként voltam bevethető, hanem jóformán minden poszton.

Mennyi gólt sikerült lőni?

Dancsó: – Fogalmam sincs, igazából nem erre figyeltem a mérkőzés közben, hanem hogy nyerjünk és a maximumot tudjam teljesíteni. De szerintem négy találat megvolt meccsenként.

Egy vagy kétpontos gólok voltak többségében?

Dancsó: – Kétpontos. Egypontos gólt főleg akkor dobunk, ha nagyon vezetünk vagy egy hosszú gólcsendet kell megtörni.

Volt nagy ünneplés a címvédés után?

Dancsó: – Természetesen. A magyar fiúk (akik a 3. helyen végeztek) végig szurkoltak nekünk, a lefújás után együtt ünnepeltek velünk a pályán.
Hogyan tovább?

Dancsó: – A válogatottal még Ózdon és Keszthelyen homokra lépünk egy-egy kupa keretében, ezután nekem irány az orosházi sportcsarnok és az alapozás.

Nehéz lesz visszaállni a terem verzióra?

Dancsó: – Az erőnléttel szerintem nem lesz probléma, maximum a strandkézilabdához szükséges technikai dolgokat kell elfelejtenem. Egy időre…