Ellenfele a kazah származású Dimitri Sartison, aki korábban sérülése miatt kénytelen volt lemondani a szervezet vb-övéről. Karesz a megüresedett trónért vívott meccsen tavaly augusztusban az ukrán Sztaniszlav Kastanovot győzte le pontozással Doneckben. Jövő szombaton klubtársa ellen lép a ringbe.

– Visszagondolva a felkészülés elejére, számított rá, hogy egyenesbe kerül?
– Ha most a részleges halláskárosulásomra és a gerincsérvemre gondol, akkor nem a válasz. Viszont úgy vágtam a felkészülésnek, hogy fel sem vetődött bennem, hogy probléma lehet.

– Akkor úgy kérdezem, mennyire vetette vissza a sok sérülés? A nulláról kellett indulnia?
– Január végén kiderült, hogy a Sartison elleni mérkőzést lekötik. Ekkor elkezdtem mozogni – persze az nagyon jó érzés volt, hogy lesz meccsem, motivált voltam. Meg egyre múlóban voltak a bajaim. Úgyhogy nem vissza-, hanem előre vetett a szituáció, a kihagyás is jót tett bizonyos szempontból. Végre feltöltődtem. Jó, volt bennem, mi lesz, ha előjönnek az egészségügyi problémák, de nem hagytam, hogy ez rátelepedjen a hétköznapjaimra.

– Mennyire zavaró, hogy új helyszínen vannak az edzések, továbbá a klub presztízse csökkent?
– Ezt válasszuk szét, mert az, hogy nem a családiasnak mondható egykori Universum-bázison vannak a foglalkozások, hanem egy hatalmas hangárban, az maximum hangulati kérdés. A tulajnak, Waldemar Kluchnak ugyanis Bergedorfban van sportingatlanja, amelynek egy része a bunyósoké. Egy vb-címmeccsre felkészülés különben sem arról szól, hogy az ember hol edz. Azt volt idő megszokni, hogy az Universum presztízse csökkent, úgyhogy ezzel sem foglalkozom. A meló viszont olyan, mint régen, sőt a társak kiválóak: Ruszlan Csagajev, Juan Carlos Gómez vagy Jürgen Brähmer. Ez a brigád a régi szép időkben is a krémhez tartozott volna.

– Mennyiben változott a hangulat?
– Nevezzük a mostanit a második Universum-korszaknak. A nagy változás hullámai már lecsillapodtak a többieknél is. Azért mondom így, mert én a válság kellős közepén Sztanyiszlav Kastanov ellen készültem, azaz nem foglalkoztam a hanyatlással. Most pedig a vb-címvédés a célom. A klubtársaknak is újra van miért küzdeni, ebből a szempontból külön öröm, hogy a schwerini gála színvonalasnak ígérkezik.

– Nem tart attól, hogy túlpörög? Mégis csak szinte a semmiből lett világbajnok tavaly augusztusban Doneckben, ha megvédi a címet, a négy nagy világszervezet egyikének világbajnoka marad. Ez azért presztízs...
– Nem pörgök túl, vagyok már annyira rutinos, edzőm, Michael Timm is tudja, mikor mit kell adagolni. A felvetés további részét illetően a ténnyel foglalkozom, hogy világbajnok vagyok, és meg akarom védeni a címet.

– Amatőrként fiatal korában már kétszer is találkozott Dimitri Sartisonnal, mindkétszer legyőzte. A profik között ebből lehet valamilyen következtetést levonni?
– Azt mondják, az amatőr ökölvívás és a profi boksz két különböző sportág. De nem emiatt vallom, hogy nem számít a múlt. Illetve azért azt ne tagadjuk, lélektanilag kedvezőbb helyzetben vagyok, hogy mindkétszer az én kezemet emelték fel a meccs után.

– Rémálomként jön elő az egymás után Robert Stieglitztől és Eduard Gutknechttől elszenvedett két veresége?
– Ennyi idő után már nem. A kudarc tanulságai maradnak meg az emberben.

– Ha holnap lenne a címmérkőzés, mennyi súlyfelesleget kellene ledobnia?
– Úgy másfél kilót. Minden a megszokott mederben folyik, a korábbi meccsek előtt is hasonló állapotban voltam. Eszemben sincs átadni a vb-trónt!

Thury Gábor / Nemzeti Sport Online