Elérkezett ma az első olyan nap az életemben,amikor mehettem felvenni az aktív korúak rendszeres szociális segélyét. Neve is van. Foglalkoztatást Helyettesítő Támogatás. Mehettem,mert megállapították,hogy jogosult vagyok rá. Erre legalább igen.

Elindultam otthonról és közben lüktetett az agyam. A gyomromban tégla, a kezem meg-megremegett. Hát ide jutottam. Én is... Úgy éreztem a társadalom számkivetettje vagyok. Világ életemben dolgoztam. És most...

Újra és újra lejátszódott előttem a hivatalban történt párbeszéd. Elmondták ez a támogatás a jelenlegi szabályok szerint 57 éves koromig jár. Micsoda? Én 49-éves vagyok és dolgozni akarok, nem segélyért járni.

Ebben nem tudnak segíteni,700-an vagyunk csak itt regisztrálva. Mindenkinek magának kell keresnie munkahelyet, ahová felveszik és dolgozhat.

Már négy hónapja keresem,csak valahogy nem jön össze. betelt. Nincs felvétel. Túlképzett. Majd értesítjük. Sajnálom, önéletrajzát fél évig megőrizzük ....

Egyre keserűbb szájízzel keresgélek tovább. De sikerülnie kell. Biztos felvesznek valahová. Meg egyébbként is. Megigérték. Megigérték 1.000.000. Új Munkahely!

Közben megérkezem a segélykifizető pénztárhoz. Többen vannak. Állok a sor végére és valahol szégyenkezem. Láthatóan szemlesütve várakozik mindenki. Itt fagyos a légkör. Felveszem az összeget, 22.800 ft., és sietek. Sietek,hogy az utcán minél kevesebben lássák honnan jövök.

Ismét pörögni kezd az agyam. Villany,gáz,víz,szemétdíj....Csekk,csekk,csekk... és enni is kell. És taníttatni is kell. És most fűteni is kell..

Mi lesz velünk? Hová jutunk?