Napok óta nem hagy nyugodni egy gondolat a közmunkaprogrammal kapcsolatban.

Engedjétek meg,hogy megosszam veletek.

Az utcánkban két hete közmunkások takarítják az árkot. Általában öten vannak.

A két hét leforgása alatt kb. 30métert haladtak előre. Ez annyit jelent,hogy kb.10 talicska

hordalékot szedtek ki az árokból. Nem tudok úgy kimenni az utcára,hogy ők éppen ne üldögélnének.

A város egyéb pontjain is közmunkások dolgoznak. Söprögetik az út széleket, kapálnak, gereblyéznek,

az intenzitás ugyan az. Az arcok hidegek,fásultak némelyen a szégyen jele látható.

Felmerül bennem a gondolat. Mire jó a közmunkaprogram?

Visszaélésekre ad lehetőséget,és

hatékony termelő munkát nem végeznek.

Kinek,minek jó ez. Mivel nem vagyok szakember fogalmam sincs mennyibe kerül ez az államnak,nekünk.

A közmunkára fordított pénzt nem lehetett volna esetleg munkahelyteremtésre befektetni,vagy meglévő

kis és középvállalkozásokat támogatni és ezáltal tényleges munkát biztosítani az embereknek?

Nem a közmunkásokra haragszok,hiszen Ők csak áldozatok valahol akiket közpénzen megszégyenítenek.

Miközben pörög az elmém egy vers be-be ugrik a fejembe:

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni.
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

Nem is tudom miért?